Levél Speciális Barátaimnak!

30 év! A 30-ból 26 éve köztetek, együtt veletek! Emlékek, érzések, érzelmek sokasága tör fel bennem! Sok kedves arc, barátok, a speciális családom! Hogy hogyan kerültem ide, mit keresek itt? Van egy kis időtök? Elmesélem.

Sok évvel ezelőtt a sors úgy akarta, hogy a nagyháti intézetben kapjak munkát, mint nevelő. Veres Péter bácsi azt irta az egyik versében: „azt mondta egyszer valaki, úgy mondják egy görög bölcs, adjatok egy szilárd pontot és kifordítom sarkából a világot. Én megtaláltam ezt a pontot, legalább is önmagam számára.”

Hát én is megtaláltam a magam szilárd pontját, s ez a munkám, amelyet az elmúlt 26 évben végeztem.Kezdőként egy tapasztalt kolléganő mellett a színjátszók munkájába kapcsolódtam be. Az akkori intézményvezetőnk elküldött bennünket Szekszárdra, a Műhely első szakmai továbbképzésére. Nem tudom, vajon Okányban dolgoznak-e még azok a kollégák, akikkel akkor együtt voltunk? Tudom, változik a világ! Ez még egy jegyzetelős továbbképzés volt. Majd a következő évben, Egerben voltunk színjátszók továbbképzésén.

Azt kérdezed, hogy akkor hogyan kerültem közelebb a tánchoz? A regölyiek tehetnek róla, higgyétek el, minden velük kezdődött! Emlékeztek? A kezdetekben külön voltak a találkozók: Egerben a Népdal-néptánc, Tamásiban a Színjátszók és versmondók, Balmazújvárosban a Képzőművészeti kiállítás. Hát engem egy tamási találkozón ért a sokk-hatás! A rendezvény megnyitóján a regölyi intézmény ellátottai Dunai Attila és Szakály Ági irányításával Palotást táncoltak. És akkor valami megmozdult bennem! Nem tudok táncolni, soha nem tanultam, de úgy éreztem ott és akkor, hogy ezt akarom én is csinálni. Amikor hazaérve az intézményünkben elmondtam, hogy mit szeretnék, hát… a munkatársak körében nem volt túl nagy a lelkesedés. „Édes kis szívem, hát mit gondolsz te, hogy ezek a gyerekek majd felállnak neked a színpadra táncolni? Örülj, ha el nem szaladnak!” Ismerős? Lehet, hogy neked is voltak hasonló élményeid? Paraszti családból való vagyok. Konok és akaratos. Már pedig én akkor is megpróbálom!

Emlékszem az első Bécsi keringőre. Úr Isten! Milyen büszke voltam! Szedett-vedett ruhákban, és csak néhány lépésből, de megcsinálták!

Jaj, tudjátok, hadoválok itt össze-vissza, mert annyi emlék, annyi élmény tolul fel bennem! „Hanyas vagy? Kilencszázas? Akkor mi fél szavakból is megértjük egymást!” Biztos nektek is számos emléketek van. Nem ülünk össze egyszer? Biztos lenne miről beszélgetnünk!

Akkoriban még jobban gurult a szekér, el tudtam érni, hogy elküldjenek a Műhely által szervezett és most már Egerben megrendezett Szakmai továbbképzésekre. Tudjátok, mondtam, nem tanultam táncolni. Ezért nagy segítség, nagy öröm volt számomra minden évben az az egy hét, amit ott eltölthettem veletek. Béla bácsitól tanultam mindent, a lelkesedésem vitt előre és sokat jelentett a veletek való tapasztalatcsere is.

Ma, ha visszanézem a kezdeti próbálkozásokat, látom, hogy mennyit fejlődtünk tánctudásban, megjelenésben, színpadi mozgásban, stílusban. Köszönhető ez a sok évi szakmai továbbképzésnek, amelyet a Műhely kínál fel lehetőségként a felkészítők számára.

Emlékszem, minden fesztiválon szorongva vártam a regölyiek fellépését. Ők voltak számomra a mérce. Aztán egyszer csak honnan, honnan nem, jött egy új csapat: a tarpaiak. Atyámfia! De jók! Most már két csapatra kellett oda figyelnem!

Eközben a csoportom csapattá érett! Felvettük a Wywaras nevet (amely Újváros latin neve). Minden fesztiválon izgalommal várják Béla bácsit, mert ahogyan nekem, úgy nekik is nagyon fontos, hogy ő mit mond a munkájukról.

Repülnek az évek! És azokra a hitetlenekre gondolok, akik munkám során számtalanszor akarták nekem megmagya-rázni a fogyatékosság korlátait.

Tudom, tán semmi értelme annak, amit itt összehordtam, de mégis, ti talán így is megértitek. Az utam során számtalan jó embert sodort mellém a sors. Köszönet érte!

Ti hogy álltok a tervek készítésével? Én nem igazán merek tervezni, csak teszem a dolgom. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt remélem, hogy a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöksége is a konok fajtából való és nem hagyja a Műhelyt elveszni! Kell nekünk! Mert kell egy hely, ami összehoz, ami összetart! Mert igen is, szükségünk van rá, jobban, mint valaha. Kell nekünk ez a biztos pont, hogy együtt kifordítsuk sarkából a világot!

Figyelj csak! Ha összefutunk, szólíts meg nyugodtan, ha van időd, én szívesen mesélek neked, és biztosan sok mindent mondhatnál te is nekem. Örülök, hogy meghallgattál!

Iszák Anna